George Carter

Soraimat a belső tulajdonságommal kezdem és a jelenre alapozva írom meg.Nem szeretem az életemet és ezért barátságosnak se nevezném magam, goromba vagyok sokszor mert egyszerűen nem érdekelnek mások véleményei és érzései.Gondolom ebből kiderült mindenkinek hogy magamnak való vagyok. Külső tulajdonságaim: Sötét barna hajam van, 196 cm magas vagyok és egy kicsit izmos és jó erőben vagyok. Szemem színe barna. Egyéb tulajdonságok: szeretek olvasni, festeni, sokszor gyakorlok az erdőben hogy fejlesszem képességeimet.Egyetlen ösztönző dolog számomra a bosszú. Akkor érzem jól magam ha vámpírok és a természetfelettiek életét kiolthatom, na meg azokét akik halállal lakolnak. .

1225.-ben láttam meg a napvilágot Eternal Land-en. Aki nem ismerné-e földet annak megjegyzem, ne merje betenni a lábát hisz biztos halál vár rá. Hogy miért vállt-e hely íly veszélyessé? Azt hamarosan elmondom, de elöszőr elmesélem a kezdeteket, Gyermekkorom nagyon szép volt, teli örömmel és csodával. Édesanyámat szerettem a legjobban a családban, tőle kaptam meg azt a szeretett amire vágytam. Ellentétben Édesapámmal aki csak a rosszat mutatta felém s így képtelen voltam bármilyen szeretett érezni iránta. A családban hatan voltunk összesen, volt két fivérem és emelett egy hugom akit oly annyira imádtam mint anyámat. Minden szép és jó volt akkoriban, fiatalon az ember nem vágyik másra csak a játszadozásra és a jókedvre, nemtudván mi az élet. Vadászattal úgy ismerkedtem meg hogy édesapám is az volt, de akkor még sejtelmem se volt hogy igazából ő emberekre vadász. Az elején csak ki vitt mindig a tisztásra és ott el tanulhattam tőle egy két dolgot. Mikor ketten mindig eljártunk akkor nagyon szerettem vele lenni, de ennek ellenére se tudtam megkedvelni, mert bár gyakoroltunk de ekkor is csak a rossz oldalát tudta felém mutattni. Bár nem mintha lett volna jó oldala mert ezt én nem is láttam. Pár év eltelt és betöltöttem a tizeneggyedik életévemet, ekkor már egész ügyesen lőttem a nyílvesszőket. Azonban ebben az évben jött el az a pont ahol az életem örökre megváltozott és sanyarú lett. A vámpírok és az emberek szövetségett kötöttek és így megszületett a béke. Ennek ellenére édesapám tovább gyilkolta a földi halandókat holott ez tiltott dolgok volt. Később földünk királya rá jött erre és vérdíjat tűzött ki apám fejére. Így kénytelenek bújdosni és elhagyni az otthonunkat. Félévbe telt mire találtunk egy kíváló helyett hol nyugodtan élhettük az életünket. De mivel a sors nem kegyes ezért nekünk se kegyelmezett, pár esztendő eltelt(ekkor már tizenhét éves voltam) és elkapták édesanyámat aki nem tehetett semmiről. Kínozták és csak szenvedett a vámpír király udvarában. Tett nekünk egy ajánlatot az uralkodó és az pedig arról szólt hogy apámnak fel kell adnia magát, cserébe édesanyámat szabadon enegedik. Az alku megtörént de, becsaptak minket. Édesanyámnak is az életével kellet lakolnia édesapám bűne miatt, így mind ketten elhunytak. A két fivérem puccsot szervezett, azt gondolták megfelelő kiképzést kaptak apámtól. Így elhatározva szereztek némi pénzt, és kerestek embereket, vámpírokat, természetfelettieket akik beleegyeznek a tett elvégzésére. De mindhiába a király ereje hatalmas volt így mindkét fivérem életét kioltotta. Már csak egyszem hugicám maradt rám. Egyik este mondtam a testvéremnek hogy elmegyek ennivalót szerezni, addig senkit se engedjen be a kunyhónkba. Mire visszaértem a húgomat holtan találtam ágyán s egy üzenetet találtam a hátán, amiben az szólt, hogy a következő célpont én leszek. Itt tettem magam egy elhatározásra hogy el fogom pusztítani saját fajtámat, azért mert tönkretették az életemet és a szeretteimet elvették előlem. Elhagytam e földet és elmentem világgá. Sok országot bejártam és tapasztalatott szereztem a vadászást illetően. De mivel kellettek jobbnál jobb fegyverek és felszerelések, ezért bérgyilkolásba kezdtem. Sok-sok év múlva már profi voltam a vadászásban és sok életetett elvettem. Nem motivált más csupán a bosszú. Később mikor már szevezésben volt hogy elpusztítom a királyt és a vámpírokat akkor lettem tudtára annak hogy Eternal Land-et megszállták a természetfeletti lények. A gyáva uralkodónak nem volt más választása mint behódolni és szövetséget kötni-e misztikus fajjal. Ezzel a húzásával még jobban meggyűlöltem saját fajámat hisz tovább ontották ki mások életét akik nem érdemelték volna méga halált. Azt felszögezhetjük hogy én, mikor a zsoldos munkámat végeztem akkor tisztességetlen embereket gyilkoltam, kik nem érdemelték meg az életet-e világon. Szóval többszáz éve már hogy élek, és próbálom ritkítani a vámpírokat és a természetfelettieket. Jelenleg még nem jártam sikerrel. Most már megtudtátok az életemet, és azt is hogy aki belép Eternal Land-ra arra a biztos halál vár.